CITICASH Pénzügyi Tanácsadó Kft.

PSZÁF regisztrációs szám: 208022048624

Azt gondolom, hogy az anyagilag felhőtlen nyugdíjas évek megalapozása az egyik legfontosabb feladat mindannyiunk számára. Nyugaton már nagyon régen, hazánkban csak pár éve erősödtek fel azok a hangok, melyek az állami nyugdíjrendszer válságáról szólnak. Az állami nyugdíjrendszer egy nagyon régi elven, az un. „generációs szerződésen” alapul. Alapjait Európában Otto von Bismarck, a Német Császárság első kancellárja fektette le 1889-ben. Ebből következően tényleg nem tekinthető modern konstrukciónak.

Érdekességként említhető, hogy Bismarck nyugdíjrendszere a 70 év felettiek létminimumát garantálta... Az alapkoncepció az volt, hogy az aktív, fiatalabb rétegek eltartják az idősebb már pihenő rétegeket, ha pedig a most aktívak mennek nyugdíjba, helyükbe lépnek a következő generációk. Sajnos ez a logikusnak tűnő gondolkodás a végét járja. A mai magyar nyugdíjrendszert is folyamatosan reparálják, de nem sok sikerrel. Hogy miért? Címszavakban a fontosabbak: elöregedő társadalom, aktív dolgozók számának csökkenése, életkor kitolódása. Egy érdekes adat: 2000-ben a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 9,3 %-át költöttük el nyugdíjra és nyugdíjszerű ellátásokra, míg 2006-ban már 10,7 %-ot! Ennek ellenére ebben az évben a sajátjogú átlagos öregségi nyugdíj 73.748,-Ft volt.

Tegyünk egy kis nemzetközi kitekintést: nyugaton - a nyugdíjválságot enyhítendő -  már a legtöbb országban jóval magasabb a nyugdíjkorhatár, mint nálunk: Norvégiában 67 a nőknél és a férfiaknál egyaránt, Írországban 66,  Sponyolország, Portugália, Finnország, Dánia, Hollandia, Svédország esetén 65 mindkét nem vonatkozásában. Vannak olyan országok, ahol a nőknél még kevesebb mint 65 év  a határ, de az EU régi tagországai közül csak egy esetben (Franciaország) van a férfiaknál 65 év alatt ez a szám! Nálunk sem lesz másként hamarosan!

Nézzünk meg két korfákat is, nagyon tanulságos: az 1980-as, és a 70 évvel későbbi, becsült állapot közötti különbség  szembetűnő:

                            1980 és 2050                                  

Sajnos tényleg előregedő társadalomban élünk, ennek következtében kezd felborulni az eltartók és éltartottak aránya. Nagyon kevés gyerek születik, emellett pedig az idősek – szerencsére - tovább élnek, a várható élettartam emelkedik, hála az orvostudomány fejlődésének és az emberek változó gondolkodásmódjának. Ma már az egészséges életmódra törekvés kezd uralkodó nézetté válni, pláne a fiatalabbak között. A prognózisok alapján jó esélyünk van - a nyugaton élőkhöz hasonlóan – akár 20 vagy még több évet is nyugdíjasként, vagy más szóval élve eltartottként élni. Itt felmerül a kérdés megint: ki fog engem eltartani? Ki fogja finanszírozni a nyugdíjas éveimet? Évtizedeket nyomorban kell eltöltenem? Egy megdöbbentő számadat: ha valaki ma 500.000,-Ft-ot keres nettóban akkor a nyugdíja 160.000,-Ft körüli összegre esik vissza. Én nem szeretnék így járni! És Ön?

A korfák egyébként szemléletességük ellenére sem mutatják meg  az igazi veszélyt. Azt, hogy még az elvileg aktív korúak közül sem mindenki aktív! Nézzük részletesen: az aktív, azaz 18-62 éves korú lakosságból eleve 820.000 ember inaktív (munkanélküli, egyéb), fiatal rokkantnyugdíjas 470.000 fő, míg minimálbéren dolgozik 1.900.000 fő. Ez 3.200.000 ember, akárhogy is számoljuk! Így még inkább érthető a kérdés: ki fog engem eltatani?

Amikor német, amerikai nyugdíjasokról beszélünk, a jólét, utazásokkal színesített boldog nyugdíjas évek jutnak eszünkbe. Járják a világot, bepótolják mindazt, amit fiatalabb korukban idő, vagy pénz hiányában nem tudtak megtenni. Természetesen ezt ők sem az állami nyugdíjukból teszik meg! Nyugaton már évtizedekkel a nyugdíjba vonulás előtt elkezdődik a tőketartalék képzése. Tegye ezt Ön is!

Van még egy fontos kérdés ezzel kapcsolatban, amin érdemes elgondolkodni: mi lesz a nyugdíjunkkal, ha meghalunk? Akiknek nem idős korukban halnak meg a szülei, házastársa, hanem aránylag fiatalon (sajnos vagyunk így ezzel páran) felmerülhet a kérdés: mi lett a szeretteim nyugdíjalapjával? Hol van az évtizedekig félrerakott pénz? Mit élveznek ebből a gyermekek, az örökhagyó házastársa? Természetesen semmit! A tőkeképzési program esetén a pénz az utolsó fillérig örökölhető, sőt mi választhatjuk meg a kedvezményezett személyét! Ez nem egy utolsó szempont! Ráadásul az így felépített tőke mindenféle adótól mentes (kamatadó, SZJA, stb…) sőt adótámogatást élvez (a befizetett összeg 20 %-a, maximum 100.000,-Ft erejéig) mert az államnak is érdeke, hogy minél kevesebb önmagáról gondoskodni képtelen ember legyen az országban.

Az új pénzügyi szemléletmód című írásomban már említettem, hogy minden felelősen gondolkodó ember számára lassan ki kell hogy alakuljon a hosszútávon való pénzügyi gondolkodás, és az öngondoskodás ösztöne. Fel kel hogy ismerjük: elsősorban magunkra számíthatunk, csak mi oldhatjuk meg a saját és családunk jövőjét, semmi és senki más! Ezek a gondolatok a nyugdíjunkkal kapcsolatban a legaktuálisabbak talán. Az állam ezen a téren is elengedni a kezünket, másképpen fogalmazva a leendő állami nyugdíjunkból nem fogjuk tudni fenntartani jelenlegi életszínvonalunkat. A statisztikák alapján a jelenlegi nyugdíjasok 3 kilométeres körben élik le az életüket egy lakótelepen, és támaszkodniuk kell a gyermekeik segítségére.

Mit tudunk tenni? Van megoldás? Ha az öngondoskodást választjuk, kínálkozik megoldás: indítson el egy tőkeképzési programot! Példa: 20 éves megtakarítással számolva, 500.000,-Ft-os éves befizetés esetén (41666,-Ft/hó) 12%-os hozammal 45.172.512,-Ft-ot érhetünk el adómentesen!  Ezt a megnyugtató eredményt az értékpapír alapú befektetéseknél meglévő hozamos hozamok elvével és némi állami segítséggel értük el adójóváírás formájában.